2015. november 27.

7. Bemutatkozás az új suliban - Rachel



Sziasztok! Itt van az új rész! Sajnálom, hogy sokat kellett rá várni. Remélem azért tetszeni fog:) Jó olvasást!
Szoni.

- Egyébként én Josh vagyok, balra Andrew, jobbra Harvey - mondja a középső.
Csak bólintok.
- Nem sokan mernek beszólni Carry-nek, de még kevesebben tudják így leoltani - vigyorog Andrew.
- Hát, már pedig engem se ő, se más ne piszkáljon. Majd pont egy ilyen kis ribi lesz az aki nekem beszólogat? Ugyan – vigyorgok.
- Ejha. Ez igen - Josh füttyent egyet.
- Egyébként én E/3 -as vagyok - mondja vigyorogva Josh.
- Én E/4- es - mondja Harvey.
- Én pedig E/2 -es - vigyorog Andrew.
- Neked Rachel mi a besorolásod? - kérdezi Harvey.
- Elméletileg 0 - mondom óvatosan és lesütöm a szememet.
- Mi?! - egyszerre rikoltanak fel.
Előveszem a papíromat, kikeresem és megmutatom nekik.
Leesik az álluk.
- Bocs skacok, én lépek, mert még visszamegyek a szobámba - mondom, miközben elrakom a papíromat.
Egy kurta bólintás a válaszuk.
Intek és elviharzok. Elindulok a szobám felé, de aztán meggondolom magam, mivel a fiúkkal némi időt elbeszélgettem, nem vagyok biztos benne, hogy megtalálom a termet csengőre.
Némi bolyongás után sikerül megtalálnom a megfelelő termet. Belépek, és minden tekintet rám szegeződik, egyet kivéve. A az ablak felőli hátsó sarokban ül egy srác, ő egyedül észre sem vesz. Mondjuk be van dugva mindkét füle, nem csoda, hogy nem tűnik fel neki. Felmérem a termet. Tipikus amcsi filmes egyszemélyes padok, csak ezek a földhöz vannak rögzítve. Iseul és Amy jönnek oda hozzám.
- Na csajszi, három üres hely van, ahol egyáltalán nem ül senki - tájékoztat Iseul.
- Ajtó felőli oszlop, harmadik sor vagy ablak felőli második oszlop hetedik sor, vagy ablak felőli oszlop hatodik sor - sorolja Amy.
- Azt hiszem ablak felőli oszlop hatodik sor lesz a nyerő – mondom.
- Noel előtt? Ááá kislány bele választottál. Noel elég veszélyes - mondja Iseul és eltűnik a vidámság az arcáról.
- Mi az hogy veszélyes? Csak nem öl meg - hülyülök, de nem nevetnek.
- Nem tudhatod - csak ennyit felel Amy.
Iseul sóhajt egyet.
- Figyelj Rachel, ez nem egy normális suli, itt igen gyakran párbajoznak egymással a diákok. Ezek a bizonyos párbajok a tanárok felügyelete alatt történnek, de közel sem sérülés mentesek, a tanárok csak azért vannak, hogy leállítsanak valakit, aki megvadul egy párbajon, nehogy meg ölje a másikat. De volt már rá precedens, hogy a halál küszöbéig verték egy párbajban - mondja Iseul.
- Hű, ez durva, de ennek mi köze van az én helyemhez? – kérdezem.
- Hát az, hogy Noel az osztály másik nullása - vágja rá Iseul.
- Várj, ki a másik? Mármint Noel-en kívül? - kérdez közbe Amy.
- Hát Rachel! - vágja rá Iseul.
- Hogy?! - rikkant Amy.
- SSS! - intem le.
- Komolyan? - halkít a hangján.
- Igen. Én ott voltam, amikor oda adta a papírját a tesitanárnak. - mondja Iseul.
- Hűű. Akkor ezért nem akarod, hogy oda üljön? - kérdezte Amy Iseult.
- Jaa - feleli Iseul.
- Most már értem, én azt hittem, hogy csak szimplán nem akarod, mert hát Noel, az....az....az Noel.
- Bocsi, csajok hogy bele szólok, de beavatnátok? - kérdezek közbe.
- Nos, arról van szó, hogy két legerősebb...nos..őő - nem fejezi be a mondatát Amy.
- Arról van szó, hogy valószínűleg, neked ugrana - fejezi be Iseul.
Csak kérdőn nézek rájuk.
- Haj, itt nagyon fontos a hierarchia. A gyengébb tart az erősebbtől és ennek megfelelően is bánik vele. Eddig még nem volt konkurencia nullás téren, így Noel viszonylag keveset párbajozik, csak néhány lázadó hívta ki, akiket könnyedén elvert. De így, hogy érkezett még egy nullás, ki tudja, hogy fog reagálni - oktat Iseul.
- Aha értem – mondom.
- De még nem vett észre téged - mondja Amy.
A beszélgetésből leszűrve az a srác Noel, aki nem nézett rám, mikor beléptem, és elé akarok én beülni. Aki szintén nullás besorolású, mint ahogy én is. Noel-re pillantok. Ugyan úgy ül, mint amikor bejöttem. Valami végig fut bennem. Egy fura érzés, ösztön. Jobban megnézem. Ugyan azt látom, ül pont, ahogy eddig is.
....
Nem, mégsem. Egy dolog szemet szúr.
- Észre vett - jelentem ki.
A két lány ijedten néz rám, majd Noel-re.
- Miket beszélsz? Pont úgy ül, ahogy eddig is - hitetlenkedik Amy.
- Nem. Mikor bejöttem, mindkét füle be volt dugva. Most az egyik fülese lóg - mondom
A két lány el kezdi szugerálni. Egy mosoly villan át az arcán.
- Basszus - suttogja Iseul.
A két lány megdermed.
Csak figyelik a srácot. De az csak fogja a fülesét, és visszadugja. Ránk se hederítve.
- Fúúú, halljátok, meg állt bennem az ütő - mondja Iseul.
Megszólal a csengő.
Iseul és Amy a helyükre sietnek. Én úgy döntök, hogy kitartok a kiszemelt hely mellett. Szóval beülök Noel lé. Előpakolok matekra. Egy fiatal huszonéves nő ront be a terembe.
Sziasztok! - köszön - Mindenki a helyére és kezdjünk! – vezényel.
Hát nem így képzeltem el a matektanáromat az biztos. Azért valami durvábbra, vagy tekintélyesebb tanárra számítottam.
- Ebben az osztályban is van egy új diák ugye? – kérdezi.
- Igen. Én vagyok - teszem fel a kezem lazán.
- Értem. Rachel jól mondom?
- Igen - felelek kissé unottan.
- Nos, én Clarissa Menot vagyok, matek és olasz tanár. De neked csak matekot tartok. Hogy állsz vele?
-  Hát tűrhetően – mondom.
Nem fogom égetni magam azzal, hogy az igazat mondjam, kitűnő voltam. Ezért is lehettem olyan laza az órákon.
- Hát, majd meglátjuk - ennyit mondott és már kezdte is az órai anyagot.
Sinus és Cosinus.
Hát mi még azért nem tartottunk itt, de hát mindegy.

Kicsengőkor már nagyon unom a fejem. Viszonylag hamar meg értettem az anyagot, szóval az óra vége unalmasan telt. Mindenki szinte ki ugrik a padból, a tanár is azonnal ki megy a teremből. Elő halászom az órarendemet és megnézem mi a következő órám.
- Olasz jön, és nem itt leszünk - lép hozzám Amy.
- Aha.
- Ahogy látom a haladó csoporthoz tartozol - bök az órarendemre.
-Biztos...
- Igen biztos. Gyere én is odatartozok, meg mutatom hol van - mondja kedvesen
- Okés - elrakom a cuccom és követem Amy-t.
Egy nem messze lévő terembe megyünk. Néhány ismeretlen arcot látok. Ők nem voltak az osztályban.
- Te ezek kik? - súgom Amy-nek.
- Ja olaszon ugye csoportbontásban vagyunk, és egy másik osztály haladó olaszosaival vagyunk együtt, mivel ők sincsenek túl sokan és mi se, így egybe csaptak minket a B osztállyal - magyarázza.
- Itt oda ülünk ahová szeretnénk. Az olasztanárunk egészen kedves, másrészt, meg ugye mondta Iseul a hierarchiát. Nos Az E osztály van a legmagasabban a diákok közül természetesen, szóval mi választunk először helyet és a B-sek meg oda ülnek ahol hely marad – mondja.
- Ja, vágom.
- Oké, hova akarsz ülni? – kérdezi.
- Leghátra! - vágom rá.
- Jó.
Hátra vándorolunk. A leghátsó sorközepére bevágódok. Amy pedig a jobb oldalamra ül. Előszedem az olasz cuccomat, majd a táskámat lerakom magam mögé a földre.
Csengő előtt nem sokkal jön be a terembe Noel és utána, pedig Josh-ék.
Amy és az én legnagyobb meglepetésemre Noel beül mellém, mellé Andrew és Harvey, Amy mellé pedig Josh.
Amy idegesen pillog mellettem. A szemem sarkából Noel-re lesek, de csak ül bedugott fülekkel. Semmi reakció. Teljesen átlagos. Most nem is érzek semmit. Visszafordulok Amy- hez és legyintek egyet.
Megszólal a csengő. Még néhány B-s vonul be a terembe, de a tanár sehol.
- Szokott egy kicsit késni - mondja Josh, mikor az órára pillantottam.
- Aha. Szerintem senki nem bánja - teszem hozzá.
- Ja főleg én nem - fordul hátra az előttem ülő koromfekete hajú srác.
- Egyébként William vagyok és az osztálytársad. De szólíts csak Will-nek - villant egy mosolyt.
Visszamosolygok rá.
Éppen mondanám a nevemet, de Will meg előz.
- Rachel. Tudom - Még jobban vigyorog.
Én is jobban mosolygok.
- Buongiorno! - köszön a tanár.
Will gyorsan előre fordul. Mivel mindenki felállt ezért én is felállok.
- Buongiorno - köszön vissza az osztály.
- Sedetevi (Üljetek le) - mondja a tanár.
- Hallottam érkezett egy új diák, igaz? – kérdezi.
- Igen - teszem fel a kezem.
- Láthatom a papírodat? – kérdezi.
- Igen - felelem, és fel állok, kikászálódok a sorból, menet közben előhalászom a farzsebemből, és a kezébe adom.
- Szóval, Rachel. Jól van – mondja, és vissza adja a papírt.
Visszaülök a helyemre, és ezzel kezdetét veszi az óra.
Tényleg rendesnek bizonyul a tanár. Annyira nem unom magam, annak ellenére, hogy ezt az anyagot már vettük. Néhányszor felszólít a tanár, könnyedén megoldom a feladatot, bár azért apró hibákat is vétek
Ez az óra viszonylag hamar eltelik. Kicsengőkor elköszön a tanár, ér már pakolunk is.
- Amy milyen óra jön? – kérdezem.
- Hát.... - nem igen akarózik neki válaszolni.
- Most jön a java - mondja Will.
Kérdőn nézek rá.
- Most önvédelmi jön - nyögi ki Amy.
- Te vagy a friss hús. Igen csak kóstolgatni fognak. Készülj fel - mondja Andrew.
A folyosón sétálunk, ami dugig van. Feltűnik, hogy nem a tornaterem felé megyünk. Inkább nem szólok, csak tudják hova kell menni.
- Ja, biztos ki fognak hívni - mondja Josh.
- Na, hurrá - szarkasztikus a hangom, mire elkezdenek nevetni.
- Hé, Amy, Rachel! Várjatok! - hallatszódik az ismerős hang.
Hátra pillantunk, és Iseul kocog utánunk.
Kissé lihegve ér hozzánk. Majd tovább indulunk.
- Jaj, Rachel, nagy újság, hallottam a pletykákat, elég sokan gondolkoznak a kihívásodon – siránkozik.
- Na, végkép hurrá! - már-már csöpög a szarkazmus a hangomból.
- Carry biztosan kihív - teszi hozzá.
- Aha. Mit lehet róla tudni? – kérdezem.
Valahogy egy kicsit deja vu érzésem van. A rendes suli után is voltak ilyen balhéim. Még így, hogy tudom, hogy igazi éles fegyverekkel kell egymásnak esnünk, nem, egyszerűen nem idegesít.
- Hogy tudsz ilyen laza maradni? - szinte visít Iseul.
- Nem tudom. Régen is voltak hasonló ügyeim - vonok vállat, és ezzel lezártnak tekintem ezt.
- De visszatérve valami? – kérdezem.
- Hát fegyvermester és ninja sait használ. Viszont nem lehet tudni azt, hogy rendes fegyvert használ e vagy Ashley- t az alakváltó társát - mondja Amy.
- Ja és vigyázz a kis tőrökre, az mindig van nála - teszi hozzá Andrew.
- Bent találkozunk! - köszönnek el a fiúk.
Észre sem vettem, de megérkeztünk. Mert itt két ajtó van. Az egyik a lányok a másik a fiúk ajtaja. Iseul-al és Amy-vel bemegyek az öltözőbe. Pont ugyan olyan, mint a tesiterem-é csak itt egy szekrény valamivel szélesebb.
- Csajok, még nincs szekrény kulcsom – mondom.
- De, ugyan az nyitja, ami a tesis szekrényt. A száma is ugyan az - mondja Iseul.
- Ja. Oké.
Megkeresem a 22-est. Elő dúrom a kulcsomat, és kinyitom. Benne egy teljesen más féle ruha vár. Egy fekete, fura anyagból készült overál szerűség. Nagy nehezem összerakom, hogy hogyan is van. Fura. Megnézem, ez kimondottan harci ruha. Rengeteg tok, zseb, akasztó van rajta. A szekrényben találok még egy övet, amihez hozzá vannak erősítve combtokok. Ja és egy nagyszerű magas szárú fekete fűzős cipő.
Iseul-ra és Amy-re pillantok, ők is befejezték az átöltözést. Még néhány csaj jött be amióta mi megérkeztünk. Amint látom senki nem díjazza.
- Hát gyönyörűen nézünk ki, mondhatom - jegyzem meg.
A két lány csak mosolyog rajta.
- Ajánlom, hogy kontyba fogd a hajad, mert akkor nem fogják lemetszeni - tanácsolja Iseul.
- Lemetszeni? - kérdezek vissza.
- Igen. Nem fogja le vágni egy kósza vagy szándékos fegyver sem. - mondja, és odalép, hogy segítsen szoros kontyba rendezni nagy loboncom.
- Köszi - mondom, mikor elkészül.
- Nincs mit.
- De visszatérve. A nyakadnál a csatot csatold össze, még ha kényelmetlen is. Mert amint összecsatolod, egy fura, mezőt vagy mit hoz létre, ami nem engedi a fegyvereket a fejedhez. Mint egy nagy bubi. De a kilógó hajadat nem védi semmi. Ez amolyan láthatatlan gömb, talán valamit érzel belőle, amikor átnyúlsz rajta, de a fegyvereket nem engedi át. Mer az alapszabály: Fejre és nyakra nem támadsz! Ez persze csak a párbajokra igaz. Ez amolyan védelem. Mint ahogy a ruha is. Például a fontos szerveid körül a lehető legerősebb a páncélod, tehát ez azt jelenti, hogy kimondottan e fegyverek ellen lett kitalálva, képtelenség ott átszúrni, viszont jelzi, hogy hol kapott találatot. Meg van az a bizonyos találat szám amely, automatikus vesztés. Ja, és attól, hogy nem kapod be igazán a találatot, a fájdalmat, azt érzed, attól nem véd meg, ahogy az ütésektől sem - fejezi be a kiselőadását Iseul.
- Öhm... Rachel amúgy te mi vagy? Mester vagy fegyver? - kérdezi Amy.
- Mester – mondom.
- És mi a fegyvered? - kérdez tovább.
- Hát...ő... nem mondták meg.... az az igazság azt mondták, hogy minden fegyverre 100%-os lett a tesztem - mondom kissé félénken
A két lánynak elkerekedik a szeme, de rajtuk kívül, még páran felkapják a fejüket.
Megszólal a csengő, és bevonul Carry és a hiénái. Persze már teljesen beöltözve.
Amy egészen közel lép.
- Ha valamelyik kihívód úgy dönt, hogy a társával kíván megküzdeni ellened, akkor neked is kell egy ideiglenes alakváltó társ. Ha szeretnéd, lehetek én. Egy hármas szintű hosszú kard vagyok. - mondja Amy
Elég fura volt azt hallani, hogy "kard vagyok".
- Az jó lenne.
- Oké ezt megbeszéltük. Még annyit, hogy ne lepődj meg, Én tudok hozzád úgy szólni, hogy kívül, nem hallatszódik, de te hallani fogod - mondja
- Jóó.
Elkezdünk bevonulni a terembe. Én hülye otthagyom a lapom a nadrágzsebembe ezért vissza fordulok. Kocogva utol érem a többi lányt. Egy hatalmas ablaktalan beton és kő építményben találjuk magunkat. Semmi nincs bent. A fiúk többsége már bent van.
Belép a tanár is. Egy magasabb izmos férfi, fekete hajjal és sötét szemekkel. Az arca nem tűnik túl vészesnek. Nem úgy, mint a tesi tanár.
- Jó napot - egyként az osztály.
- Sziasztok.
- Nos, ki az új diák? – kérdezi.
- Én vagyok - rakom fel a kezem.
- Szeretném látni a papírodat. - mondja teljesen normális hangnembe.
Meglep, de elindulok felé. Kezébe adom és megvárom, amíg végig futja.
- Rachel, jól mondom?
- Igen.
- Én Roger vagyok az önvédelmi, erőnléti, és fegyverhasználati edző.
Bólintok.
- A lényeg Rachel, fegyvermester, mi ez? - kérdez bele - Erről tudsz valamit? - mutatja alapot.
Az a bizonyos rész: "Mester fegyver típusa/fegyvere: Bármely fegyver és fegyver típus."
- Nem fűztek hozzá, mikor végeztem a teszttel, annyit mondtak, hogy minden fegyverre 100%-os lett a tesztem – mondom.
- Értem. Ez hihetetlen, igazi ritkaság - mondja és talán egy halvány elismerés érzek a hangjában.
Bár az se kizárt, hogy csak én érzem így.
- Nos még egyszer. A lényeg, Rachel, fegyvermester, nincs meghatározott fegyver típus és fegyver, és nullás rang - sorolja hangosan.
Visszaadja a lapot és megfordulok, hogy visszamenjek a tömegbe, de mindenki meglepet arccal, egyesek leesett állal néznek.
Na most kezd el égni a bőr az arcomon. Legszívesebben lehajtanám a fejem, de nem teszem. Inkább még jobban kihúzom magam és gyorsa Iseul és Amy mellé lépek.
- Nos, akkor kezdjünk is bele - mondja Roger "tanár úr".
- Edző! Én szeretnék párbajozni Rachel-le! - teszi fel a kezét Carry
Nah, nem úszom meg.
- Biztos? - kérdezi az edző.
- Igen biztos.
 - Én is! - teszi fel a kezét az egyik fiú.
- Te is Mark? - kérdezi az edző.
- Igen - felei a srác, ezek szerint Mark.
- Hát jó - egyezik bele a tanár.
Egy gyors bemelegítés után kivonul az egész osztály a tanár után, egy másik fehér helyiségbe, ahol van egy üvegfal és a mögött egy szintén fehér fal.
- Nos, Carry lesz az első, és nem viheted a partnered! - mondja az edző.
 Én és Carry az edzővel vissza megyünk a terembe. Roger edző eltűnik valahova, és ekkor hirtelen zúgás támad, és egyszerre több minden kezdődik. Az üveg elől eltűnik a fal és látni az osztályt, és azzal szemben meg előbukkan egy pontosan ugyan olyan fegyveres fal, mint, a tesztelésen.
Visszatér az edző.
- Rachel gyere ki, addig Carry kiválasztja mi fog neki kelleni. Én meg elmagyarázom a szabályokat – mondja.
Így követem, ki a folyosóra.
- Nos, az első és legfontosabb szabály, hogy nem támadsz nyakra se fejre. A második, hogy ezt - a nyakamhoz nyúl és becsatolja a ruha nyakát - mindig csatold be, mert fontos – mondja.
- Igen, a lányok nagyjából elmagyarázták, az a lényege, hogy megvédi a nyakam és fejem – mondom.
- Pontosan. És lényegében ennyi. A szabály. Bármikor cserélhetsz fegyvert a falról, bármit használhatsz, senki nem fog hozzátok szólni, esetleg én, ha vége. De azért legyél észnél! Fájni fog a találat. Annyira azért még egyikük se profi, ahogy te sem vagy az. Hagyatkozz az ösztönödre - fejezi be, és megindul visszafelé. Követem.
Carry épp két tőrt tűz a még üres tokokba. A két sai nyele kilátszik.
- Válasz fegyvereket - mondja a tanár és Carry -vel megy ki.
A fegyver arzenálhoz megyek. Valami elkezd futkosni bennem, száguld az ereimbe, betölti az elmémet. Érzem a változást.
Sai, két vékony nem túl hosszú fegyver, közelharcra jó. Valamint a kis tőröket el lehet dobni. Más nagy fegyvert nem láttam. Messziről kell támadnom. Kis tőrök kellenek, egy hosszú kard, és láncos sarló.
Rengeteg kis tőrrel tömöm meg a tokokat, de kettőt a jobb cipőm szárába csúsztatok, az övembe kunai- kat tűzök, a hátamra egy kardot tokostól, és a láncos sarlót a kezembe.
Még az íjon gondolkozom. De belép tanár úr és Carry.
- Gyertek középre - mondja a tanár.
Beállunk, úgy három méterre egymástól.
- Mind a ketten készen álltok? - kérdezi a tanár.
Carry kezei a sai-k markolatain. Haránt terpeszben áll és kissé elöl a testsúlya. Azonnal támadni fog.
- Igen - vágja rá.
- Igen – mondom.
E igazítom a sarló láncát, majd jól meg markolom a markolatot.
- Akkor kezdhetitek. Harc! - az edző elhátrál.
Carry nekem ront, ahogy vártam. A sarlókkal hárítom, oldalt lépek, ezzel előre billen. A háta felé lendítem a sarlót, azonnal, megfordul, és félre üti a felé száguldó fegyvert. A láncnál fogva vissza rántom a kezembe. Pillanat alatt összeszedi magát, kivár. Támadok. Lesújtok az egyik sarlómmal, de simán védi. Hátra szökkenek. Most ő támad. Felém szúr, mindkét sai-val, felre ugrok előle, de azonnal kapok az alkalmon, felé lendítem az egyik sarlót ami rátekeredik a csuklóira. Megrántom a keze, ugyan kicsúszik a hurokból, de a két sai röppen a kezéből. Még meg sem fogom a sarlóm markolatát, éles fájdalmat érzek a bal karomnál. Eltalált egy tőrrel. Szóval akkor dobálózol? Jól van. Visszarakom a sarlót a megfelelő tokba és előveszek jó pár tőrt. Ismét felém dob, de ezúttal több repül egymás után. Hasra vágódom, hogy elkerüljem, őket. Ekkor még több repül felém, arrébb gurulok és igyekszem fel tápászkodni. Végre sikerül is, megfogom az első tőrt, neki iramodok jó öt méterre tőle, és olyan gyorsan kezdek el futni körülötte amennyire csak birok. Sorra dobálom belé a tőröket. Ő is dobál felém, de szinte mind elszáll mögöttem. Mikor már sokadik kört is lefutottam, és kezdek szédülni, feltűnik, hogy elfogyott a kis tőröm, még kettő van a cipőszáramnál. Ezeket még nem használom fel. Carry felé iramodok, elkerülöm a felém száguldó apró, vékony pengéket. Meglököm, hasztalan, lendül a lábam és kirúgom az egyik térdét, előre bukik. Fél térdre esik, előkapom a cipőszárból a pengémet, és a torkára teszem. Várok. Tanár úr megszólal-e. Nem. Teszi. Carry épp az utolsó tőréért próbál nyúlni, de én gyorsabb vagyok, a szabad kezemmel kikapom és szívtájékon a mellkasához vágom. A penge ugyan lepattan, de a találat fájdalmas.
- Elég! - hallom meg az edző hangját.
Elengedem. És eldobom a kezemben maradt tőrt.
- A nyertes Rachel – mondja, és a vállamra teszi a kezét.
Carry magában dühöng.
- Menjünk vissza az osztályhoz, ott megnézhetitek a találatokat - mondja az edző.
Csak bólintunk, és követjük.
Az osztály újong ahogy belépünk. Megpillantom a szemben lévő falon a két ember formát, amiken piros foltok világítanak. Gondolom a találatjelző.
- Az Rachel és az Carry - mutatja az edző.
Nos igen Carry jóval többet kapott, mint én.
- Most már én következek! - szólal meg Mark - De én a társammal szeretnék ellene harcolni – teszi hozzá.
- Nos - hezitál a tanár.
- Hát legyen. - egyezik végül bele - De előtte egy gyors ivó szünet, had fújja ki magát - int, hogy mehetek.
Kimegyek, Amy és Iseul is velem tartanak.
Beérve az öltözőbe, a csaphoz megyek és iszok, majd a lányokra nézek. Feltűnik, hogy Iseul valahogy más.
- Valami baj van? - kérdezek rá.
- Hát, mondhatjuk így is - feleli kurtán.
- Na, mi az? – kérdezem.
- Hát...tudod...az van....h-hogy én vagyok Mark partnere - nyögi ki.
Lesokkol, amit hallok.
- MI? - kérdezek vissza.
- Bizony, én vagyok az - egyre halkul a hangja.
Veszek egy mély levegőt, majd szép lassan kifújom.
- Szóval ellened fogunk párbajozni - szúrja közbe Amy.
- "Fogunk"? - ismétli Iseul
- De te.... na ne, te tetszel Rachel ideiglenes partnere - esik le Iseul-nak.
- Hú gyerekek, úgy érzem itt lesz minden – mondom.
- De amúgy Iseul az egy kasza alakváltó - tájékoztat Amy.
- Hűűha. - csak ennyit mondok
- 3-as erősségű, Mark pedig 2- es - mondja Amy.
- Nah, még jobb. Az előző se volt egyszerű menet, nem hogy ez - mondom kissé lehangoltan.
- Ne légy már ilyen, adjatok bele mindent, te 0-ás vagy ő pedig 2-es azért az sokat jelent - biztat Iseul.
Csak bólintok, és visszaindulunk az osztályhoz.
Jaj, ez érdekes lesz, egy hosszú karddal egy kasza ellen. Ó, öcsém. Hurrá, megint futkorászhatok, össze vissza, mert csak így lesz esélyem ellene. Kemény meccs lesz az egyszer biztos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése