2015. október 11.

6. Bejelentés - Sheila

Belépek a terembe. Persze Darren ide nem jöhet velem, mivel két évfolyammal feljebb jár, vagy mi. Lényeg az, hogy nekem mennem kell matekra szívni, ő meg valamilyen harcos órán vesz részt. 
Alig vannak bent páran, úgy tízen lehetnek, mivel még nem kezdődött el az óra. Észre sem vesznek, én is csak gyorsan beülök hátra, egy üres padba. Amerikaias elrendezése van, vagyis négy oszlopba rendezett egyszemélyes padok. Csak a filmekben láttam ilyet eddig. 
Lehajtom a fejem a padra, a vörös hajam szétterül a padon. Imádom ezt az eredeti árnyalatát, örülök, hogy a természet ilyen kegyes volt velem. Behunyom a szemem. Nem akarok aludni, igazából csak pihenni akarok. Fárasztó volt a tegnap, ráadásul túl sok volt a lelki megrázkódtatás. Jó lenne valaki olyannal megbeszélni, akit igazán ismerek, és megbízok benne. Az egyetlen ilyen ember Liv volt az életemben, de persze nem hívhatom fel, vagy mégis? 
Előveszem a telefonom, és kikeresem a számát. Egy próbát megér. 
Tárcsázok, kicseng. 
Idegesen várom, hogy abbahagyja a sípolást. Igazából legbelül abban reménykedem, hogy nem veszi fel, mert nem is tudom, hogy mit mondanék neki, de persze a vágyaimat most sem hallgatja meg senki, a harmadik csöngésre felveszi. 
- Haló! Ki az? - kérdezi. Már az is, hogy hallom a hangját, már az is feltölt egy kicsit, mégis összeszorul a gyomrom.
- Szia Liv - szólok bele, de a hangom bizonytalan, nem olyan, mint amilyennek akarom. 
- Ki az? Honnan ismer engem - ingerültebb a hangja, tudom, hogy gyűlöli az ilyen"átveréseket".
- Sheila vagyok - mondom, a hangom gyenge. Behunyom a szemem, hiszen tudom, hogy nem emlékszik rám, de muszáj volt tennem egy próbát.
- Sarah, te vagy az? - a hangja ingerültebb. - Te dinka, ne szórakozz velem, semmilyen Sheilát sem ismerek. - Könnyek tolulnak a szemembe. Szörnyen fáj, hiszen ő volt a legjobb barátnőm, most pedig nem is emlékszik rám. Valószínűleg Sarah a legjobb barátnője, akit egy héttel ezelőtt még nekem szidott, hogy mekkora kurva.
- Elnézést, téves - mondom, magamat is meglepve azzal, hogy egyáltalán tudok beszélni, anélkül, hogy a hangom elcsuklana.
Kinyomom, azután lefekszek a padra. Szeretnék sírni, de tudom, hogy nem lehet, mivel még mindig egy zsúfolt teremben ülök, nem a szobám másolatában.
- Sosem sikerül, mintha teljesen kitörölték volna az agyát.
Összerezzenek a hangtól. Vér tolul az arcomba, hogy valaki végignézte az összeomlásom.
Felpillantok. Egy alacsony, rövid barna hajú lány áll mellettem. Halványan mosolyog rám. Én is próbálom viszonozni, de nem nagyon sikerül, nincs kedvem mosolyogni.
Lerogy a mellettem lévő padba. - Ariana vagyok - mondja, és kinyújtja felém a kezét. Kezet fogok vele, habár számomra elég idegen ez az üdvözlési forma, túlságosan... felnőttes, pedig évek óta nem éreztem magam ennyire elhagyatott gyereknek, mint most.
- Sheila vagyok - mondom.
- Tudom, ritkán érkeznek új diákok, pláne nem három egyszerre. A szüleidet hívtad, vagy a fiúdat?
Túl bizalmasnak érzem ezt a témát, de én akartam valakivel beszélgetni, megkaptam. - A fiúm, pontosabban az ex fiúm egy izomagyú seggfej, a szüleim meg tipikus angol arisztokraták, mindig csak az üzlet. A legjobb barátnőmmel akartam beszélni, de azt sem tudta, hogy ki vagyok. - Magamat is meglepem ezzel a nagyfokú őszinteségemmel, de azt hiszem ezt a pár korty nyelvoldó pálinkának titulálom.
- Angol vagy? - vágja rá a csaj egyből. Talán van egy kis halvány ausztrál akcentusa is.
- Félig - mondom. Összeszorul a gyomrom az olasz nagyszüleim gondolatára. Hiába találkoztam velük ritkán, nagyon hiányoznak, már. Főleg úgy, hogy csak két hét lett volna hátra  két hetes itáliai kiruccanásomig. - Apa Toszkána északi részéről származik, az ő szülei még most is ott laknak.
Felharsan valamiféle induló, mint a régi időkben játszódó filmekben a harcra hívó kürt. Olyan húsz másodperces lehet. A többieket nem nagyon zavarja, ugyanúgy beszélgetnek, a legtöbben a padokon ülnek.
- Ez a becsengő - mondja Ariana. Valahogy gondoltam.
Nyílik az ajtó, és egy huszonöt körüli nő jön be. Meg is lepődök rendesen, hiszen matektanárra nem ilyen fiatal valakire számítottam. Ő alig öregebb nálam.
- Sziasztok - mondja. - Üljetek a helyetekre, ne vesztegessük az időt.
A táblához megy, majd végig néz rajtunk, a tekintete megállapodik rajtam. - Te vagy Sheila igaz?
- Igen - mondom
- Clarissa Menot vagyok, matek-olasz tanár, mind a kettőt én fogom neked tanítani. - Na ne! Tényleg végig kell hallgatnom a makogásukat?! Ez így rosszabb lesz, mint a spanyol. - Hogy állsz ezzel a két tantárggyal?
- Öhm... - Na erre mit mondjak?! - Beszélek olaszul, a matek meg úgy-ahogy megyeget. - Na jó, ez egy elég nagy csúsztatás, de jobb nem az igazsággal kezdeni.
- Tényleg? - kérdezi olaszul. - Mennyire beszélsz?
- Igen, apukám olasz, és én is rengeteg időt töltöttem Itáliában, a nagyszüleimnél. A vezetéknevem a Cannavaro is olasz. - Reflexszerűen váltok egyik nyelvről a másikra.
- Oh, akkor neked nem sok új dolgot tudok tanítani. Szinte akcentus nélkül beszélsz.
Elmosolyodom.
- Na, most, hogy ezt megtárgyaltuk, kezdjünk is bele a matekba - vált vissza. Ariana rám pillant, azt hiszem elismerést látok a tekintetében. - Mi most a sinus, cosinus függvénynél tartunk. Vettétek már?
Jaj! Ezt de utálom. - Igen vettük.
- Rendben.
Belekezd az anyagba, én pedig próbálom nem megfojtani magam. Gyűlölöm a matekot.
Kicsengőkor a többiek felpattannak, és a táskájukba pakolnak. Én, mivel nem hoztam táskát csak állok ott.
- Jössz? - kérdezi Ariana. Bólintok.
Kimegyünk a teremből, átverekedjük magunkat a diákseregen. Felfele indul, én pedig követem.
Azt hiszem, kiköpöm a tüdőm. Felmentünk vagy öt szintet, mire elértünk a biológia laborhoz. Egy nagy fa ajtó van ezen a szinten. Bemegyünk.
Hatalmas terem, középen háromszemélyes padokkal. A fal mentén végig formalinban ázó állatok vannak, különböző üvegekben. Elég undorító. A tábla mellett különböző plakátokon állatok anatómiai rajzai. Elég furcsa összhatást kelt, kicsit úgy érzem magam, mintha valami Frankeinstein laborjában lennénk.
- Figyelj, ülj le hátra, mivel itt meghatározott ülésrend van - mondja Ariana, és leül az első padba.
Mindenki helyet foglal, én pedig leülök a soron következő sorba.
Rosszabb így, hogy senkivel sem tudok beszélgetni, nem érdeklek senkit. Egyedül vagyok, és egyedül is maradok.
Megszólal a csengő. Abban a pillanatban, amint elhallgat, kivágódik az ajtó, és egy köpenyes, hatvanas nő jön be, és becsapja maga után az ajtót. Az alap duruzsolás megszűnik, síri csend lesz.
Még én is kihúzom magam ültömben, ösztönösen.
A tanári asztalhoz megy, és lecsapja a füzetét az asztalra.
- Hol tartottunk a múlt órán? - kérdezi.
Az egyik srác óvatosan felteszi a kezét. 
- Anatómia, az emberek legsebezhetőbb pontjai. 
- Rendben. Vegyétek elő a füzetet, és folytatjuk az anyagot. 
Mindenki jegyzetelni kezd. Engem, mintha észre sem vett volna. Azt hiszem, el kell kérnem majd valakitől az anyagot.
Az előttem ülő lány gyors lerak elém egy lapot és egy tollat. 
- Köszi! - suttogom. 
Gyorsan írni kezdek. 

Majd' leszakad a csuklóm. Annyit diktált a tanár, szinte egész órán, nagyon is gyorsan. Még csengő után pár perccel is mondja, majd nagynehezen abbahagyja. 
Összehajtom a papírt, és a hátsózsebembe csúsztatom. Visszaadom a csajszinak a tollát. Ő rám mosolyog, majd kiiszkol a teremből. Nekem sincs kedvem maradni, eléggé hátborzongató ez a terem, na meg a tanár is. Már az ajtónál tartok, amikor utánam szól. Utánam, meg Ariana után. Azt sem tudtam, hogy engem észtevett-e egyáltalán, de úgy látszik, hogy igen.
Ariana és én összenézünk, Majd visszavonulunk a tanári asztalhoz. 
- Sheila - kezdi a tanár. - Nem tudom, hogy tudod-e, de minden állatalakváltónak el kell mennie arra a területre, ahol az állata él, és kapcsolatot kell teremtenie vele, hogy azzal tudjon edzeni. Ez a kiképzésed egyik alappillére. Veled fog tartani Ariana, és két idősebb srác, akiknek szintén abban a környezetben él az állata, mint a tied. Pénteken, egy órával az órák után indulunk. Én leszek az egyik kísérőtanár. Bármi kérdés? 
- Hova megyünk? - kérdezem előre félve a választól, már a teszt eredményének ismeretében is. 
- Batu szigetének dszungele. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése