1. Felvilágosítás - Rachel

Sziasztok!
Meghoztam az első fejezetet remélem tetszeni fog!
Szonii :)

Iszonyatosan hasogat a fejem. Egy ajtó nyikorgást hallok, de nincs erőm még odanézni. Kinyitom a szemem, minden homályos. Lassan tisztul a kép. Egy nagy szürke fallal nézek farkas szemet. Egy nehéz, és szúrós pokrócba vagyok belegubancolva. Szőke loboncom összekócolódva terül el a párna többi részén. Felülök. Végig futtatom a pillantásom a termen, vagy is inkább cellának nevezném. Szürke falak, a sarokban egy undorító mosdót rendeztek be, középen egy fehér asztal és két szintén fehér szék, és egy másik ágy. Kórházi ágyhoz hasonlít, csak nem lehet elmozdítani a helyéről. Az ágyról egy fekete hajú lány bámul tátott szájjal.
- Legalább csukd be a szádat! - vetem oda neki.
- Bocsi - mondja és azonnal rendezi vonásait.
Egészen szép a hangja.
Feszült csend következik.
- Egyébként, hol a szarban vagyunk? - töröm meg végül a csendet.
- Fogalmam sincs - mondja. - Engem - halkabban folytatja - elraboltak. Éppen egy buliba mentünk volna a haverokkal, csak ők viccből előre rohantak és elbújtak, és én egyedül maradtam. És akkor... - elcsuklik a hangja.
- Aha. Oké. Engem is elraboltak a szemét köcsögök! De amúgy meg nem kérdezte senki hogy mi történt veled kis hercegnő. - Tényleg olyan, mint egy gazdag picsa, aki bármit megkaphat, és a suliban is népszerű. Egyszóval hercegnő.
- Hercegnő?! - kérdez vissza.
Csak a szememet forgatom és nem kezdem ecsetelni a dolgot. Kibontakozom a pléd fogságából és az ágy szélén lelógatom a lábam, a bakancsom a lábamon, nem ér le a lábam az ágyról. Leszökkenek, és szinte hangtalanul érek földet.  Végigmérem magam, és elégetett vagyok azzal amit látok. A ruhámnak semmi baja, csak gyűrött a felsőm. Az ujjaimat fésűnek használva megigazítom a hajam, majd szürke fém ajtóhoz lépek, kinézek a kis ablakon. Egy fehér-szürke folyosó szerűséget látok. Üresen. Csak a neon csövek világítanak, pont mint a cellánkban.
- Milyen Isten verte hely ez? - kérdezem hangosan, de inkább csak magamtól.
A kilincsre teszem a kezem. Vajon nyitva van?
- Nyitva van - mondja a csaj, mikor habozok.
Már majdnem lenyomom, mikor kopogást hallok. Léptek kopogását. Az üvegre tapadok és úgy figyelem a folyosó két irányát. Balról hallatszódnak a hangok. Most már beszélgetés is hallatszik.
- Mit csi... - szólal meg, de el csitítom.
- Mindenki eltüntetve a föld színéről. Mintha nem is léteztek volna. Se szülők, se barátok se távoli ismerősök nem tudnak róluk - hallom egy férfi kissé érces hangját.
- Értem. Rendben. Szóval ez itt a nehéz esetek részlege, viszont itt vannak azok is akikről még semmit sem tudunk, vagyis bármelyik képesség lehet - mondja egy kellemes, de férfias hang.
Egyre közelednek.
Megpillantok egy fekete cipő orrot balról közeledni. Elugrom az ajtótól.
- Jönnek! - mondom és a hercegnőcskére nézek.
- De kik? - kérdezi.
- Bárcsak tudnám! - mondom és vissza mászok az ágyamra.
A dög nehéz pokrócomat összecsavarom, hogy ha kell meg tudjam védeni magam vele.
Felguggolok, hátamat a falnak támasztom, és magam elé hajtogatom, ügyelve arra hogy ne essen szét a tekerés. Nyílik az ajtó. Egy fekete inges és fekete nadrágot viselő, középmagas közép korú, szigorú tekintetű alak lép be. Mögötte egy szintén fekete ruhás pasas, de rajta van egy fehér köpeny.
- Nagyszerű! Mind a ketten felébredtetek. Engedjétek meg hogy bemutatkozzam, Dr. James vagyok, ő pedig a társam Bill. Azért vagyok itt hogy felvilágosítsalak benneteket a jelen helyzetről - mondja kedvesen.
A másik lányra villantom a tekintetem. Ő pedig rám, pillant. Összekapcsolódik a tekintetünk. Nem mond semmit, az arca is kifejezéstelen, pont mint az enyém, mégis megértjük egymás üzenetét, ami nem más mint hogy végig hallgatjuk. Mind a ketten Dr. James-re nézünk és nagyon picit bólintunk.
- Ez igen! Ez aztán a kommunikáció. Milyen összhangban vagytok. Csodás! - lelkendezik - De - mondja - térjünk vissza a témánkhoz. Ti most a Cassandra Akadémián vagytok. Vagyis alatta, a hozzátartozó, tesztelő alagsoron. Azért vagytok itt mert, ti nem vagytok egyszerű emberek. Bennetek vagy egy plusz képesség. Vannak a mesterek, és az alakváltók. Kezdjük a mesterekkel. A mesterek azok akik képesek irányítani az adott alakváltót. Az állati mesterek ritkán szakosodnak, csakis kizárólag egy állat fajra, általában egy félékre. Például Nagy macskafélék, vagy Nagy ragadozó madarak. A fegyver mesterek MINDIG szakosodnak egy fegyverre, vagy egy fegyver családra, muszáj nekik, mert csak egy féle fegyver alakváltóhoz értenek. Egy mesternek lehet akár több alakváltója is. Minden mesternek kell választania egy úgy nevezett "címer" tetoválást, amit fel varrnak rá, ahová szeretné. A mestereknek, kiváló fizikummal kell rendelkezniük, képesnek kell életben maradniuk az alakváltójuk nélkül is - mondja.
Mi az isten? Mi a faszomról beszél? Alakváltók? Mesterek? Cassandra Akadémia? Plusz képesség? Nem vagyunk normális emberek? Ez nem normális...
- De hiszen eddig teljesen normálisan éltem, semmi fura nem volt az egészben. Soha - mondja a fekete hajú lány.
- Ja - csak ennyi a hozzáfűzni valóm.
- Nem, mivel, nem tudtatok a képességetekről és nem próbáltátok meg használni. Meg  ezután fog még ébredni a képességetek - mondja tök kedvesen. - Szóval, - folytatja - Akkor jöjjenek az alakváltók. Ők két csoportra bomlanak: az állati és a fegyverek csoportjára. Kezdjük az állatival. Az adott alakváltó csak egyetlen egy féle állattá képes átváltozni, viszont bármely állatból lehetnek az alakváltók. A nagy testű, önállóan is harc képes állattal rendelkező alakváltóknak nem feltétlenül szükséges mester. A többi állatinak szüksége van egy állati mesterre. A fegyver alakváltóknak mindegyiknek szüksége van egy mesterre. Továbbá ami az alakváltókban közös hogy, gyorsabban gyógyulnak a sebeik, és szívósabbak is. Egy alakváltónak hűséget kell fogadnia a mesterének, ami azzal jár, hogy megkapja a mestere amolyan címer tetoválását, és az élete árán is meg kell védenie a mesterét - lassan és értelmesen magyarázza.
Azt hiszem felfogtam miről beszél, bár elfogadni, se megérteni nem tudom. Ilyen nincsen, csak a filmekben.
- De minek kell ez? Mármint miért kell itt lennünk? - kérdezek rá.
- Jó kérdés. Azért mert itt az akadémián, megtanuljátok használni a képességeteket.
- De mért van erre szükség, ha eddig se akartuk használni mert nem tudtunkról, akkor ezután se lett volna probléma normálisan élni. Valami ok van a háttérben - mondom komoran, kissé fenyegetően.
- Fantasztikus Rachel! Vág az eszed mint a borotva! - lelkendezik ismét. - Igen - komolyra fordítja a a szót. - Tényleg van a háttérben egy ok, egy óriási ok, ami nem más mint a démonok. Azért vagytok itt hogy megtanuljátok irányítani a képességeteket, és harcolni. Démonokat ölni. Démonokat akik az emberek közé mennek, ráveszik őket a rosszra, vagy molesztálják őket, esetleg megszállják, vagy meg ölik az embereket, katasztrófákat és ön gyilkosokat csinálnak - mondja leplezetlen undorral a hangjában.
Nem tudom hogy nekünk, a démonoknak vagy a mi feladatunknak szólt az undor. Annyira nem is érdekel.
- Szóval, - szólalok meg - azért rabolnak el minket, akik különlegesek vagyunk a maguk állítása szerint, hogy katonákat faragjanak belőlünk, és a saját hasznukra fordítsák az erőt. - összegzem, azt ami nekem ebből lejött.
- Meglepően gyorsan elfogadtad a hallottakat Rachel - mondja a Bill nevű csávó, aki eddig csendben állt az ajtónak vetve a hátát.
- Hé! Álljon meg a menet. Egy szóval sem mondtam hogy elfogadtam. Felfogtam, de nem fogadtam el, ahogy érteni se értem - mondom riasztóan nyugodtan.
- Ne értsétek félre, az emberek érdekeit szolgálja az iskolában való tanulásotok - mondja komolyan, Dr.James.
Hazug. Nem hiszek neki, de nem szólok semmit. Nem akarom rögtön az elején leleplezni magam. Innen meg kell szöknöm!
- De elraboltak minket, a családunk és a rendőrség biztosan keresnek majd - mondja fájdalmasan a fekete hajú hercegnő.
- Nem, nem keresnek. Mindenkivel elfeledtettünk benneteket, és mindenkit aki itt él és tanul az Akadémián. Ti mintha soha meg sem születtetek volna. Senki nem tud semmit - vágja rá Bill.
Mintha soha nem is léteztünk volna...?
- De én nem értem ezt az egészet...- nyögi be a kis hercegnő remegő hangon.
- Majd meg érted! - mondja durván Bill, és megfordul. Kinyitja az ajtót és kilép rajta, Dr.James is követi, és be csukják maguk mögött, és be is zárják. A lépéseik zaja egyre távolodik. Itt hagytak, hogy emésszük a hallottakat.
- Hogy a szarban lehetne innen kijutni?