Prológus I. - Sheila

Megrezdül a mobilom, nagy nehezen elővadászom a zsebemből. Jamie írt, emlékeztet, hogy ne hagyjuk ki nála a ma esti buliját. Tudhatná, hogy mind ott leszünk, nincs olyan buli, ahol mi nem lennénk.
Ez most olyan, mintha valami partikirálynő lennék, pedig nem, csak... Na, jó, talán egy kicsit.
A baráti köröm eléggé... Harsány.
És piál.
Általában mi viszünk alkoholt (ami feleannyi, mire odaérünk, de hát, sokan vagyunk, na), mert sok köztünk az, aki betöltötte a tizennyolcat. Pontosabban csak én vagyok még tizenhét.
- Miss Cannavaro! - szól rám a tanár. - Adja ide a telefonját.
Összeszorítom az ajkam, és átadom neki. Mi a fenéért kellett nekem szorongatnom, ahelyett, hogy visszaraktam volna a zsebembe? Én idióta.
A tanár visszaindul a táblához, én pedig felmutatom felé a középső és a mutató ujjam. Persze csak a háta mögött, a szemébe sosem merném. De már most is, már jobb egy kicsit.
Összenézek Livvel.
A legjobb barátnőm.
A szemét forgatja, én is ugyan ezt teszem, majd elmosolyodom.
Visszatérek a rajzomhoz. Egy párduc, de szerintem nem lett elég jó. Rossz a szeme, nem tudok bele elég életet rajzolni. Kedvem lenne összegyűrni, de az túl hangos lenne, nekem meg nincs kedvem még egyszer lebukni. Utál engem a tanár, pedig nem csináltam semmit.
Unottan várom, hogy véget érjen az óra. Felesleges bejárnom még spanyolra is. Majdnem olyan, mint az olasz, azt pedig (félig olasz lévén), anyanyelvi szinten beszélem, de mivel a francia mellé mindenkinek fel kellett vennie még egy nyelvet, ezért inkább vagyok spanyolon, mint németen.
A csengőnél elsőnek pattanok fel, söpröm a táskámba a cuccom, és vágtatok a tanári asztalhoz.
- Elvehetem? - kérdezem a telefonra bökve. Még ír valamit, mintha ott sem lennék, majd tíz másodperc múlva felnéz, miközben felvonja az egyik tökéletesre szedett szemöldökét. Ebben csak az a gáz, hogy pasi.
- Elvehetem? - ismételem meg, próbálom tartani az illemtudó hangsúlyt, remélem sikerül.
- Nesze - int felém. Kutyának meg tessék.
Elveszem, és iszkolok is ki a teremből, hogy minél kevesebbet kelljen vele egy levegőt szívnom.
A terem előtt vár Liv, amikor meglátom, elmosolyodom.

Még egy utolsó simítás, és kész vagyok. Vörös hajam vége csigákban omlik a vállamra, a kék szememet hangsúlyozza a fekete füstös smink. A ruhám egy fekete miniruha, hozzá ugyanilyen magassarkú. Nem próbálkozok a tizenkét centissel, ennyire nem vadulunk, de ez az öt centi is kellően hosszabbítja a lábam.
Megcsavarom az arany láncom, ami szinte a köldökömig ér. Imádom, még a nagymamámtól kaptam az első ott töltött nyaram után.
Felkenek még magamra egy kis szájfényt, és tényleg kész vagyok.
Felkapom a táskámat az ágyamról, beledobálom a szükséges dolgaimat, majd lemegyek.
Egyből a frigóhoz veszem az irányt, és kiveszem belőle a flaskám, amiben fél liter olasz pálinka van. Meghúzom, majd berakom a táskámba. Szerencse, hogy anyáék ilyen lazán veszik, ha iszok.
Hallom, ahogy nyitódik az ajtó, és bejön Liv. Nem szokott kopogni, szinte már saját kulcsa van, a pótkulcsot pedig, tudja, hova "rejtjük".
- Szia! - kiálltok ki, egy kicsit kábán az előbb lenyelt italtól. Ha ebből valaki egy decinél többet iszik, tuti, hogy nem emlékszik az este további részére, és nem másnapos, hanem máshetes lesz. Engem kivéve, akinek a vérében is ez csörgedez.
- Mehetünk? - kérdezi, én pedig bólintok.
Magamra kapom a dzsekimet, mert azért hideg van, és kimegyünk.
Szerencsére az a kis pálinka fűt.
Előveszem, és még egyet húzok belőle, majd Liv felé nyújtom, de ő elhárítja. Egyszer próbálta ki, de akkor egy korty után (pár felesre) annyira részeg lett, hogy már majdnem kórházba kötött ki.
Vállat vonok, és visszadugom a rejtekébe. Társaságunk szentelt vize.
Ormótlan röhögést hallok, majd megpillantom a többieket. Dan jön elől, nehéz nem észrevenni. Eléggé szédelegnek, nem nagyzolták el az alapozást.
Odamegyek a srácokhoz, majd megcsókolom Stevet. A pasim, de nem különösebben szeretem, csak azért járok vele, mert ezt várják el tőlem. A pompom lány és az úszó csapat kapitánya. Mint egy amcsi film hányadéka, de ez az igazság.
Átöleli a derekam, az üveget a hátamba nyomja. Nem különösképpen kényelmes, el is húzódok tőle.
A száján a szájfényem csillog, persze az enyémen már semmi nincs. Érzem.
- Sziasztok! - intek a többiek felé, Livet keresem a tekintetemmel, de ő nagyban smárol Dannel. Ők tényleg szeretik egymást, nem úgy, mint mi.
Matt a kezembe nyom egy üveget. Meghúzom, nem is figyelem, hogy mi az. Végigmarja a torkom, ennek az a titka, hogy nem szabad ízlelgetni, csak le kell nyelni.
- Jó cucc - mondom neki, és iszok még egy kortyot.
- Iszok én rosszat? - vágja rá, én pedig elnevetem magam.
Kiráz a hideg. - Menjünk, mert idefagyok.
Elindulunk, de először egy italbolthoz megyünk, utánpótlásért. Csak az a baj, hogy én nem mehetek be.
A többiek bemennek, én pedig kint maradok, egyedül. Felülök a padra, a támlájára, nem kell a felfázás.
Összedörzsölöm a tenyerem, hátha így egy kicsit felmelegíthetem. Nem jön össze.
Bizsereg a tarkóm. Biztos az alkohol hatása, de legbelül érzem, hogy ez más, de a tompaság miatt nem figyelek rá.
Előveszem,a mobilom, majd bepötyögöm a választ Jamienek, hogy mindjárt megyünk, csak veszünk piát.
Tompán érzékelem, hogy valaki jön felém. Mögöttem van, de nem tudok hátrafordulni, mert addigra fájdalom nyilall a tarkómba, és elsötétül a világ.